Külső-Somogy keleti szélén, három megy e(Somogy, Fejér, Tolna) határán fekszik a település. Közúton a 65-ös főútról lehet megközelíteni, ha rákanyarodunk a 64-es főúthoz vezető bekötőútra. Az autóbusz közlekedés jó. Vasútállomása van a Siófok-Kaposvár vonalon.

A környékre az egymás mögött sorakozó dombhátok és a Balatonnal párhuzamos nagyobb völgyek együttese jellemző, természetes vízfolyásokkal tarkítva. A bükk, a tölgy és az ezüsthárs alkotta erdők vadban gazdagok; a szervas, az őz és a vaddisznó élőhelyei kedvelt vadászterületek.

Az éghajlat mérsékelt égövi, nyáron mintegy 800 órán át süt a nap, télen átlagban 32 napon át van hótakaró. A szántóföldi és kertészeti növénytermesztésben a hőigényes és hosszú tenyészidejű kultúráknak kedveznek az adottságok. A kalászosoknak és a kukoricának van hagyománya, az állattartás ma többnyire a ház körüli gazdaságokban jellemző.

A település neve először a Szent László által a veszprémi püspöknek kiállított megerősítő levelében fordul elő. Ma már ismert az is, hogy Szent István Koppány leverése után besenyőkkel rokon, harcos berény törzseket telepített birtokhatárainak védelmére, s eszerint már 998-ban létezett a település.

Az újabbkori építkezések során még régebbi leletek is előkerültek, a használati eszközök és a csontvázak avar és késő római kori jelentésre is utalnak. A község délkeleti részén két földvár maradványaira bukkantak, az úgynevezett Zsidódombon és Kerekhegyen, ez utóbbi a kiterjedt segesdi királyné birtokához tartozott. Nagyberénynek már 1232-ben Szent György tiszteletére emelt egyháza volt, ahová 1400-ban Bonifác pápa három esztendőre száznapos búcsút engedélyezett. A tatárjárás után fejlett szőlőművelési tapasztalattal rendelkező vendégtelepesek jöttek ide, a berényi borok távoli vidékekre is eljutottak: a veszprémi püspök például Budán is mérette a Somogyból származó tizedborait. Fontos bevételt jelentettek a XIII. század végén a berényi boradók. Jelentős birtokkal rendelkeztek a János-lovagok, valamint a királyné kulcsárai és pincemesterei. A berényi szőlőtermő uradalom jól megközelíthető helyen feküdt. Zsigmond király 1404-ben hetivásár tartására adott engedélyt a településnek, amely e korban már mezővásosi jelleget öltött. Később a hospesek egy része-a jobb szőlőművelési feltételek reményében –Szegedre vándorolt.

A török megszállás idején Nagyberény a simontornyai szandzsákhoz tartozott, a községben török őrség állomásozott. Az 1571-72-es török kincstári adólajstromban még 32 adózó házzal szerepelt, később azonban csökkent a lakossága. A Dzsindzsa elnevezésű terület, amely fenmaradt a köztudatban is, a török huzamosabb ittlétére utal, akárcsak a Kisberényhez közeleső mai Karahoma-dülő is.

1715-ben mindössze 11 háztartást írtak össze. A hódoltság idején alapított nagyberényi református egyház a somogyi seniorátushoz tartozott, de a vallás üldözése során a templomot lebontatták. A református egyház 1801-ben alakult ujjá, a török időkben tönkrement katolikus templomot pedig 1769-ben építették fel. A XVIII. Század végére 1084 lett lakóinak száma, s ezzel ismét a nagyobb településekhez tartozott. A község legelői és erdői különösen alkalmasak voltak az állattartásra, a veszprémi püspökség és a káptalan birtokain az 1800-as évek elején hatalmas birkanyájakkal árasztották el a legelőket, kiszorítva onnan a jobbágyok juhait. Az esetből hosszadalmas per lett, amely csak 1844-ben zárult le. A jobbágyfelszabadítás idején 41 zsellér kapott telket, de továbbra is sokan maradtak föld nélkül. 1890-ben már csaknem 1400 lakója volt a falunak, kilenc évvel később megépült a Szent Keresztről elnevezett irgalmas nővérek kolostora és leányiskolája, majd újjáépítették a katolikus parókiát is, amely egy korábbi tűzvész martaléka lett.

A huszadik század első békés éveiben folyamatosan gyarapodott a település.

A huszadik század első békés éveiben folyamatosan gyarapodott a település, az első világháború idején a lélekszám elkerülte az 1600 főt. A harcokban 185 nagyberényi férfi vett részt, közülük 37-en estek el.

A gyógyvizek, a különleges tiszta klímának és a gyönyörű panorámának köszönhetően fellendült a falusi turizmus.

Falunk szülötte Dr. Faust Miklós
Nagyberény, 1927.Dec.25.-Maryland,1998.Jún.6.

Amerikában Magyarnak maradva lett világhírű gyümölcsfiziológus.
Hosszú ideig a Fruit Laboratory vezetője volt Beltsville-ben.